
A globális felmelegedés kritikus változásokhoz vezet a Föld színében. A sarkvidékek szenvednek leginkább: a jég mennyisége soha nem látott mértékben csökken. Például a Geophysical Research: Oceans folyóiratban megjelent tanulmány kimutatja, hogy az északi sarkvidék jégvastagsága 20% -kal csökkent 2008 óta.
A tudósok ilyen következtetéseket vonnak le a NASA által indított ICESat-2 műhold adatai alapján. Ez az eszköz folytatta elődje, az ICESat küldetését, amely 2003 és 2009 között figyelte a sarkvidéki jég vastagságát, valamint a most működő CryoSat-2 műholdat, amelyet az Európai Űrügynökség hozott létre.
Az ICESat adatai azt mutatták, hogy a 21. század első éveiben az Északi -sark környékén meredeken csökkent a jégvastagság. A CryoSat-2 éppen ellenkezőleg, bátorította a tudósokat: az eszközről kapott információ a jégtakaró viszonylag állandó vastagságát jelezte. Az új műhold adatai azonban komolyan riasztották a kutatókat.
A NASA Cryosphere Research Laboratory és Jet Propulsion Laboratory csapata elemezte az ICESat-2 által 2018 őszétől 2019 tavaszáig gyűjtött adatokat, és összehasonlította a mutatókat az ICESat műhold 2007-2008 közötti időszakra vonatkozó adataival. Ez az összehasonlítás azt mutatta, hogy a sarkvidéki jégtakaró vastagsága 2019 február-márciusában 20% -kal volt kevesebb, mint tizenegy évvel korábban, ami teljesen ellentmond a CryoSat-2 által továbbított adatoknak.
Ez a különbség a két műhold felszereltségének különbségéből adódhat. A Lidar telepítve van az ICESat-2-re, a radar pedig a CryoSat-2-re: az utóbbi méréseit torzíthatja a jég olvadó tengervíz. Ezenkívül az ICESat-2 viszonylag fiatal készülék, az információfeldolgozásra szolgáló számítógépes algoritmusai fejlesztésre szorulnak, ami később a korábban megszerzett adatok újraértékeléséhez vezethet.
„Azt hiszem, sokat fogunk tanulni ebből a két [különböző] mérési megközelítésből. Felső és alsó határokat adhatnak a tengeri jég vastagságára, és a helyes válasz valószínűleg valahol középen lesz - mondja Alex Petty, a tanulmány vezető szerzője. "Okai lehetnek annak, hogy az ICESat-2 adatokat alulbecsülik, a CryoSat-2 adatokat pedig túlbecsülik, és sokat kell dolgoznunk azért, hogy ezeket a méréseket összhangba hozzuk egymással."
A két műhold adatainak összehasonlítása lehetővé tette a kutatóknak, hogy megkezdhessék a munkát a sarkvidéki hótakaró műholdas térképein. "Ez az első alkalom, hogy a hó mélységét a Jeges-tenger teljes jégtakaróján átvigyük"-mondta Ron Kwok, a tanulmány társszerzője.
A számítások azt mutatták, hogy a hó októberben kezd felhalmozódni; A legintenzívebb havazás december-januárban figyelhető meg, a maximális hótakaró vastagsága áprilisban van: 17 centimétertől új jégen 27 centimétert régi jégen.