A jégtakaró felhalmozódása az Antarktiszon óriási hatással volt a tengerfenék lakóinak életére: a Nature Communications folyóiratban közzétett tanulmány szerint 1988 és 2014 között a Weddell -tenger kontinentális talapzatán lévő teljes biomassza csökkent kétharmadával a bentikus közösségek szerkezetének megváltozása miatt. A jégterület 2014 -ben érte el tetőpontját, és most kezdett zsugorodni, ami a fenék ökoszisztémáinak termelékenységének helyreállításához vezethet a következő években.
Az Északi -sarkvidékkel szemben, ahol a jégterület az elmúlt évtizedekben zsugorodott, az Antarktisz aktív jégképződést tapasztalt a keleti polcon, a Weddell és a Ross -tengeren. A Déli -sark jégtakarója 2014 -ben érte el maximális területét, majd területe hanyatlásnak indult.
A tengerfenéken élő összes élő szervezetet bentosznak neveznek. Ezek alkotják az Északi -sarkvidék biológiai sokféleségének nagy részét: a hideg körülmények között való elszigeteltség miatt az antarktiszi bentosz endemikus, produktív és sikeresen tolerálja az élelmiszerhiány időszakát. A folyamatos éghajlati változásokkal összefüggésben fontos feladat a bentikus közösségek válaszának vizsgálata az antarktiszi jég növekedésére és olvadására.
A Brémai Egyetem Santiago E. A. Pineda-Metz vezette tudósai 26 évig tanulmányozták a Weddell-tenger bentikus közösségeit. A Polarstern hajó fedélzetén végzett nyolc expedíció során a szakértők több mint 300 tengeri talajmintát gyűjtöttek össze, 45 köbötonna fenekű üledéket szitáltak, és több tízezer tengeri élőlényt válogattak össze és számoltak össze.
Változások a bentosz fajbőségében, teljes biomasszájában, Antarktiszi lengésekben; a tenger jéggel borított területe; a jéghegyek területe és a bentikus közösségek termelékenysége 1988 és 2014 között.
A tanulmány szerzői 1988 és 2014 között rögzítették a bentikus mikro-, makro- és megafauna számának csökkenését. A legnagyobb csapást a közösségek termelékenységére az Anoxycalyx joubini antarktiszi üvegszivacsok részleges kihalása okozta: sok bentikus lakónak adtak menedéket. Összességében a Weddell-tengeri kontinentális talapzat teljes biomassza kétharmadával csökkent az elmúlt 26 évben.
A tengeri jég bentikus közösségekre gyakorolt hatásának mechanizmusa meglehetősen egyszerűnek bizonyult: a jégtáblák korlátozták a napfény ellátását, ami a fitoplankton és a táplálkozó organizmusok számának csökkenéséhez vezetett. Ez viszont csökkentette a bentosz aljára süllyedő tápanyagok beáramlását. 2014 a mintavétel végét és fordulópontot jelentett az antarktiszi jégtakaró történetében: területe hanyatlásnak indult, és 2020 -ra már elérte az 1980 -as években megfigyelt értékeket. A csapat a következő 2021 -es expedícióra készül, hogy tesztelje, hogyan változtak a bentikus közösségek a nagy mennyiségű jég olvadása után.
A tengeri mikrofauna nemcsak az Antarktisz környékén jelentős változásokon megy keresztül: például egy friss tanulmány kimutatta, hogy az izlandi medence hidegkedvelő planktonja a tengervíz felmelegedése miatt utat engedett a termofil planktonnak.
